Már az első pillanattól kezdve tudom, hogy ha a mi vevőink akkor akarnak költözni, amikor kifizették a házat és nem mondjuk 1 hónappal később, és ha a mi eladóink csak akkor adják át a kulcsot a nekünk-új házhoz, ha kifizettük az árát, és azt is tudtuk, hogy a kettő között valamennyi idő el fog telni, mert az ő utolsó részletük a mi utolsó előtti részletünk, ha értitek mire célzok, AKKOR lesz valamennyi idő, amikor nem lesz tető a fejünk felett. Szóval ezt tudom, több mint egy hónapja, mégis csak tegnap este pánikoltam először, hogy ez azt jelenti, hogy valamennyi ideig, értsd: 2-4 hét, NEM LESZ HOL LAKNUNK.
A férjem nem egy ideges típus: Persze nem is idegeskedett, mert ő már tudta, amit én nem, hogy a szülei kislakásában felmondtak a bérlők. Szerencsére tegnap este közölte ezt velem.
Az, hogy arra céloztam, hogy szóban forgó lakás kicsi, az úgy módosítja a pánikot, hogy NEKÜNK lesz hol meghúznunk magunkat, csak a holmink megy majd a híd alá…
2010. április 28., szerda
2010. április 27., kedd
Miért van az, hogy az a kislány, aki
… egyedül eszik, egyedül iszik, egyedül öltözik, egyedül köti magát be a gyerekülésbe, egyedül zuhanyozik, egyedül mos hajat a zuhany alatt, egyedül felül arra a hullámvasútra, amire a mamája nem mer felülni, egyedül leírja a nevét, MÉG MINDIG pelenkás ÉS cumisüvegből issza a tejét?
Hogy mit válaszolt a kislány, akitől ezt megkérdeztem?
Csak kacagott…
Hogy mit válaszolt a kislány, akitől ezt megkérdeztem?
Csak kacagott…
2010. április 26., hétfő
Bakka már nagylány!
Nem még nem menstruál.
Bakka: Már nagylány vagyok.
Én: Na! Örülök neki.
Bakka: Tudod, miért?
Én: Nem. Miért?
Bakka: Mert már láttam egy horrorfilmet.
Én: Tényleg?
Bakka: És nem féltem. Ezért vagyok nagylány. Éjjel láttam a horrorfilmet. Mert horrorfilmet sötétben kell nézni, mert világosban nincs semmi a horrorfilmben. Délelőtt nem lehet horrorfilmet nézni. Sötétben lesz félelmetes. De én akkor sem féltem.
Én: És hol láttad ezt a filmet?
Bakka: A kartún netwörkön. Műsorzárás után.
Bakka: Már nagylány vagyok.
Én: Na! Örülök neki.
Bakka: Tudod, miért?
Én: Nem. Miért?
Bakka: Mert már láttam egy horrorfilmet.
Én: Tényleg?
Bakka: És nem féltem. Ezért vagyok nagylány. Éjjel láttam a horrorfilmet. Mert horrorfilmet sötétben kell nézni, mert világosban nincs semmi a horrorfilmben. Délelőtt nem lehet horrorfilmet nézni. Sötétben lesz félelmetes. De én akkor sem féltem.
Én: És hol láttad ezt a filmet?
Bakka: A kartún netwörkön. Műsorzárás után.
2010. április 23., péntek
Megcsal a férjem.
Ahogy a hasonló című bejegyzéseket szoktam kezdeni: Már megint…
Bevezetés:
Gyógytornász: Finom illatod van. Mi a parfüm neve?
Én: Fogalmam sincs. A.-tól kaptam. Zöld üvegben van.
Tárgyalás:
A barátnőm meséli válása történetét. Amikor rosszabbra fordult a házassága, mindent elkövetett, hogy megmentse a dolgot, ezért házassági tanácsadásra is járt. A barátnőm. Egyedül. Mert a férje nem volt hajlandó elkísérni. Már egy ideje járt, amikor a tanácsadó javasolta neki, míg a férje zuhanyozik, nézze meg a telefonján az SMS-eket. L. erőt vett magán („mert én nem vagyok olyan ember, aki más SMS-üzeneteit megnézi”), megnézte a telefont, majd nem sokkal utána elvált a férjétől.
Hát nekem ehhez nem kell házassági tanácsadás. Én rendszeresen ellenőrzöm a férjem telefonját. Ha nagyon unatkozom a számokat is végigpörgetem, találok-e ismeretlen nevű nőket. „Mi az, hogy CIRMIKUTYA, Bangyikám?” „Ja, az a húgom barátnője. A húgom töltötte fel a számát.”
Gyanús, mi?
Szóval az SMS-eket nézegetem, amik elég unalmasak. Nagyon úgy tűnik, hogy a férjem az illegális szerelmi életét nem telefonüzenetek keretében intézi.
De hoppá! Ki is ez az X.Y. Krisztina? És az üzenet: Playboy Pink IMÁDLAK.:-)
Fogalmam sem volt, mit jelenthet ez. CSAK ABBAN VOLTAM BIZTOS, HOGY MEGCSAL A FÉRJEM. Most tényleg megcsal.
Mivel nem szeretek ajtóstól a házba rontani, így egy laza „KI IS AZ A X.Y. Krisztina” kérdéssel indítottam. Mire megtudtam, hogy Taxis Zsolti felesége. Ami lehetséges is, mert Taxis Zsoltinak igazából nem Taxis a vezetékneve, hanem X.Y. Mint Krisztinánknak.
Na most Taxis Zsolti felesége egy életvidám, kedves nő. A férjemnél kb. egy fejjel magasabb és 15 kilóval nehezebb. Ami nem kispálya a férjem 183-120-as méretihez képest. (Az első a centi, a második a kiló.) Egyszerűen nem ilyen szeretőt képzeltem az uramnak. És hogy a Playboy újság és Pink énekes, hogy jön a képbe azt már végképp nem értettem.
Szerencsére A. megmagyarázta. Nem Playboy ÉS Pink, hanem Playboy: Pink. Egy parfüm. Amit Taxis Zsolti felesége kért tőle a reptérről.
Azt hiszem, ezt a magyarázatot elfogadom.
Befejezés:
Balek vagyok? Vagy balek vagyok?
Bevezetés:
Gyógytornász: Finom illatod van. Mi a parfüm neve?
Én: Fogalmam sincs. A.-tól kaptam. Zöld üvegben van.
Tárgyalás:
A barátnőm meséli válása történetét. Amikor rosszabbra fordult a házassága, mindent elkövetett, hogy megmentse a dolgot, ezért házassági tanácsadásra is járt. A barátnőm. Egyedül. Mert a férje nem volt hajlandó elkísérni. Már egy ideje járt, amikor a tanácsadó javasolta neki, míg a férje zuhanyozik, nézze meg a telefonján az SMS-eket. L. erőt vett magán („mert én nem vagyok olyan ember, aki más SMS-üzeneteit megnézi”), megnézte a telefont, majd nem sokkal utána elvált a férjétől.
Hát nekem ehhez nem kell házassági tanácsadás. Én rendszeresen ellenőrzöm a férjem telefonját. Ha nagyon unatkozom a számokat is végigpörgetem, találok-e ismeretlen nevű nőket. „Mi az, hogy CIRMIKUTYA, Bangyikám?” „Ja, az a húgom barátnője. A húgom töltötte fel a számát.”
Gyanús, mi?
Szóval az SMS-eket nézegetem, amik elég unalmasak. Nagyon úgy tűnik, hogy a férjem az illegális szerelmi életét nem telefonüzenetek keretében intézi.
De hoppá! Ki is ez az X.Y. Krisztina? És az üzenet: Playboy Pink IMÁDLAK.:-)
Fogalmam sem volt, mit jelenthet ez. CSAK ABBAN VOLTAM BIZTOS, HOGY MEGCSAL A FÉRJEM. Most tényleg megcsal.
Mivel nem szeretek ajtóstól a házba rontani, így egy laza „KI IS AZ A X.Y. Krisztina” kérdéssel indítottam. Mire megtudtam, hogy Taxis Zsolti felesége. Ami lehetséges is, mert Taxis Zsoltinak igazából nem Taxis a vezetékneve, hanem X.Y. Mint Krisztinánknak.
Na most Taxis Zsolti felesége egy életvidám, kedves nő. A férjemnél kb. egy fejjel magasabb és 15 kilóval nehezebb. Ami nem kispálya a férjem 183-120-as méretihez képest. (Az első a centi, a második a kiló.) Egyszerűen nem ilyen szeretőt képzeltem az uramnak. És hogy a Playboy újság és Pink énekes, hogy jön a képbe azt már végképp nem értettem.
Szerencsére A. megmagyarázta. Nem Playboy ÉS Pink, hanem Playboy: Pink. Egy parfüm. Amit Taxis Zsolti felesége kért tőle a reptérről.
Azt hiszem, ezt a magyarázatot elfogadom.
Befejezés:
Balek vagyok? Vagy balek vagyok?
2010. április 22., csütörtök
Már az óvó nénik is ismerik a dörgést…
Katinka: ZK haja koszmós.
Én: Igen, tudom.
Katinka: Babaolajjal könnyen lejön.
Én: Nem fogom babaolajozni.
Katinka: Miért?
Én: Mert lusta vagyok.
Katinka: Blablablablabla*.
Én: Blablablabla*. Nem fogom babaolajozni. Majd elmúlik magától.
Katinka: Akkor kérd meg A.-t, hogy csinálja meg.
Én: MIÉRT NEM EZZEL KEZDTED??? Persze, hogy megcsinálJUK…
* Nem pont így mondtuk, de a két ártatlan beszélgetőt védeni akarom. ELNÉZÉST!
Én: Igen, tudom.
Katinka: Babaolajjal könnyen lejön.
Én: Nem fogom babaolajozni.
Katinka: Miért?
Én: Mert lusta vagyok.
Katinka: Blablablablabla*.
Én: Blablablabla*. Nem fogom babaolajozni. Majd elmúlik magától.
Katinka: Akkor kérd meg A.-t, hogy csinálja meg.
Én: MIÉRT NEM EZZEL KEZDTED??? Persze, hogy megcsinálJUK…
* Nem pont így mondtuk, de a két ártatlan beszélgetőt védeni akarom. ELNÉZÉST!
2010. április 21., szerda
Tegnap leszúrást kaptam, mert nem írtam arról a blogban, hogy…
És ezért most beszámolok a hetemről. Legalábbis arról, ami eddig történt.
1. Kiderült, hogy gond lesz a bankhitellel. Egy egyébként teljesen előrelátható dolog miatt, most kitalálta a bank, hogy inkább csak telekárban hiteleznek. Először megijedtem, mert borsóagyammal azt gondoltam, hogy ez X millió/5 forint lesz. De nem! Adnak hitelt, csak nagyjából két forinttal kevesebbet, mint kértünk. Ez csak azt bizonyítja, amit már korábban mondtam: Vettünk egy jó telket. Egy barlanggal és egy sufnival. A különbözet tényleg elenyésző, de legalább megtapasztalhatjuk, milyen futárpostával szerződést módosítani. Mert az eladóink már Amerikában vannak. Vagy bejön A. optimista várakozása és egyedi elbírálás alapján megkapjuk a teljes kért összeget.
2. Hétfő délelőtt ZK-val voltunk kontrollon. Végre sikerült egy jobb pillanatában elkapnom az orvost és rendesen beszélni vele. Bár amit hallani akartam, nem volt hajlandó kimondani. Mindenesetre a gyógyszerek dolgoznak.
3. Ugyanaznap délután magamat is elvonszoltam az orvoshoz. Porckorongsérvesedés. A jó hír, már van MR-re időpontom. Mondjuk csak jövő hétre, és egy vagyonért. De ZK nagyon élvezi, hogy az én gyógyszerem is világoskék.
4. Megbüntettek a rendőrök. 10 000 forintnyi bírságot kell befizetnem sárgacsekken. Narancssárgán mentem át. Először fel akart a két rendőr jelenteni: 50000 forint bírság, 4 büntetőpont, 3-6 hónap jogosítvány elvétel. Aztán sírtam, mint az záporeső, és mondtam, hogy kórházból jövök a gyerekkel. Ami technikailag igaz volt, csak gyakorlatilag nem. Ezentúl már a sárgánál lassítani fogok. Becsületszavamra. Így nyilván csak napok kérdése, hogy valaki hátulról ledurrantson…
5. Ugyanaznap éjszaka A. a BAH-csomópontnál „elbambult” (ő mondta így) és nekiment egy járdaszigetnek. Defekt. Jó dühös lehetett, mert otthagyta az autót és taxival hazajött.
6. Ma hajnalban 2-kor kelt A. (vagy az még éjjel?), hogy ott legyen Münchenben a 9 órás megbeszélésén. Mert a hamu miatt autóval ment. Már elindulhatott volna tegnap délután, de nem akart egyedül hagyni a gyerekekkel estére. MONDOM, HOGY GAZEMBER.
7. Más nem jut most eszembe…
1. Kiderült, hogy gond lesz a bankhitellel. Egy egyébként teljesen előrelátható dolog miatt, most kitalálta a bank, hogy inkább csak telekárban hiteleznek. Először megijedtem, mert borsóagyammal azt gondoltam, hogy ez X millió/5 forint lesz. De nem! Adnak hitelt, csak nagyjából két forinttal kevesebbet, mint kértünk. Ez csak azt bizonyítja, amit már korábban mondtam: Vettünk egy jó telket. Egy barlanggal és egy sufnival. A különbözet tényleg elenyésző, de legalább megtapasztalhatjuk, milyen futárpostával szerződést módosítani. Mert az eladóink már Amerikában vannak. Vagy bejön A. optimista várakozása és egyedi elbírálás alapján megkapjuk a teljes kért összeget.
2. Hétfő délelőtt ZK-val voltunk kontrollon. Végre sikerült egy jobb pillanatában elkapnom az orvost és rendesen beszélni vele. Bár amit hallani akartam, nem volt hajlandó kimondani. Mindenesetre a gyógyszerek dolgoznak.
3. Ugyanaznap délután magamat is elvonszoltam az orvoshoz. Porckorongsérvesedés. A jó hír, már van MR-re időpontom. Mondjuk csak jövő hétre, és egy vagyonért. De ZK nagyon élvezi, hogy az én gyógyszerem is világoskék.
4. Megbüntettek a rendőrök. 10 000 forintnyi bírságot kell befizetnem sárgacsekken. Narancssárgán mentem át. Először fel akart a két rendőr jelenteni: 50000 forint bírság, 4 büntetőpont, 3-6 hónap jogosítvány elvétel. Aztán sírtam, mint az záporeső, és mondtam, hogy kórházból jövök a gyerekkel. Ami technikailag igaz volt, csak gyakorlatilag nem. Ezentúl már a sárgánál lassítani fogok. Becsületszavamra. Így nyilván csak napok kérdése, hogy valaki hátulról ledurrantson…
5. Ugyanaznap éjszaka A. a BAH-csomópontnál „elbambult” (ő mondta így) és nekiment egy járdaszigetnek. Defekt. Jó dühös lehetett, mert otthagyta az autót és taxival hazajött.
6. Ma hajnalban 2-kor kelt A. (vagy az még éjjel?), hogy ott legyen Münchenben a 9 órás megbeszélésén. Mert a hamu miatt autóval ment. Már elindulhatott volna tegnap délután, de nem akart egyedül hagyni a gyerekekkel estére. MONDOM, HOGY GAZEMBER.
7. Más nem jut most eszembe…
2010. április 20., kedd
A férjem mos
A férjem mintaférj, mint tudjuk. És igen, most panaszkodni fogok, de úgy, hogy dicsekvésnek hasson. DE NE IZGULJATOK, A VÉGÉN MINDENKI MEGKAPJA A MAGÁT.
A mindenkin most A.-t értem.
Vasárnap este hazajöttünk Sopronból.
Azon melegében kicsomagoltam és beraktam az első adag mosást. Aztán nyugovóra tértem.
A. dolgozni kezdett. Mert ilyen stréber. Hogy munka közben valami hasznosat is csináljon este 11 és éjjel 1 között, a mosásomat átrakta a szárítóba. Majd dolgozott még másfél órát, hogy a száraz ruhát elrakhassa. MONDOM, HOGY EGY ÁLLAT A FÉRJEM…
Majd, hogy segítsen, berakott még egy mosást. Nagyon halványan dereng, hogy kérdezi tőlem, sötét, világos vagy fehér holmikkal folytassa a mosást. Arra nem emlékszem, mit mondhattam, de másnap reggel próbáltam következtetni a dobban lévő ruhák alapján. Valószínű, sötétet mondhattam, mert a mosógépben volt egy csomó fekete zokni, meg Pepe sötétszürke pizsamája, meg az én sötétkék farmerom. Találtam sötétkék pólókat is. Ez így teljesen rendben lenne, ha aztán a következő ruhadarabok nem kerültek volna még elő a mosógépből:
1. A gyerek fehér-sárga csíkos pólója. MIÉRT?
2. A. fehér-világoskék ingje. MIÉRT?
3. Az én világoskék pulóverem. MIÉRT?
4. Egy szürkésfehér törölköző. MIÉRT?
5. Néhány fehér bugyim. MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?
Miért van, hogy egy pasi, aki egy fél gyárat elvezetget, mindent megcsinál a ház körül és a házban, törődik a gyerekeivel, NEM SZÍNVAK és szigorúan tilos mosnia, MÉGIS MOSNI AKAR?
MIÉRT???
A mindenkin most A.-t értem.
Vasárnap este hazajöttünk Sopronból.
Azon melegében kicsomagoltam és beraktam az első adag mosást. Aztán nyugovóra tértem.
A. dolgozni kezdett. Mert ilyen stréber. Hogy munka közben valami hasznosat is csináljon este 11 és éjjel 1 között, a mosásomat átrakta a szárítóba. Majd dolgozott még másfél órát, hogy a száraz ruhát elrakhassa. MONDOM, HOGY EGY ÁLLAT A FÉRJEM…
Majd, hogy segítsen, berakott még egy mosást. Nagyon halványan dereng, hogy kérdezi tőlem, sötét, világos vagy fehér holmikkal folytassa a mosást. Arra nem emlékszem, mit mondhattam, de másnap reggel próbáltam következtetni a dobban lévő ruhák alapján. Valószínű, sötétet mondhattam, mert a mosógépben volt egy csomó fekete zokni, meg Pepe sötétszürke pizsamája, meg az én sötétkék farmerom. Találtam sötétkék pólókat is. Ez így teljesen rendben lenne, ha aztán a következő ruhadarabok nem kerültek volna még elő a mosógépből:
1. A gyerek fehér-sárga csíkos pólója. MIÉRT?
2. A. fehér-világoskék ingje. MIÉRT?
3. Az én világoskék pulóverem. MIÉRT?
4. Egy szürkésfehér törölköző. MIÉRT?
5. Néhány fehér bugyim. MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?
Miért van, hogy egy pasi, aki egy fél gyárat elvezetget, mindent megcsinál a ház körül és a házban, törődik a gyerekeivel, NEM SZÍNVAK és szigorúan tilos mosnia, MÉGIS MOSNI AKAR?
MIÉRT???
2010. április 19., hétfő
Bakka ajándéka
Csak, hogy védjem magam, nem minden gyerekem erősen számító, ha az ajándékokra kerül a sor.
Lányoknak nehéz ajándékot venni. Nem mintha az utóbbi időben akartam volna, de Pepe születésnapja környékén felmerült az igény, hogy ők is kapjanak valamit. Nem is értettem, miért hisztiznek, hiszen nálunk minden születésnapkor minden gyerek kap ajándékot.
A lányokkal azonban most (is) bajban voltam, mert (megint) nem kértek semmit: „Rád bízzuk, Mamika.” És a lányoknak tényleg nehéz ajándékot venni: alig játszanak valamivel. Illetve nem nehéz, ha szép ruha az ajándék vagy filctoll az ajándék. De mindkettőből van már elég. Több is mint elég.
(Mellékszál: Pár hete egy fiús anyuka betévedt a gardróbszobánkban. A lányok ruhaszakaszára nézve megkérdezte: „Ez itt a jelmeztár?” Nem, nem a jelmeztár, ezek a lányok ruhái. AMIKET HÉTKÖZNAPOKON SZOKTAK VISELNI. És akkor Ági könnyes szemmel nézegette a ruhákat. És aztán, nem tudom biztosan, de azt hiszem, hazamentek és a férjével nekiálltak egy kislányt csinálni.)
Szóval mit vegyek a lányoknak Pepe születésnapjára?
Teljesen tanácstalan voltam, amikor Bakka váratlanul a segítségemre sietett: „Ilyen táskát szeretnék.” És lobogtatott egy Lego-Klickits táskát. (Mindjárt világos lesz, miért nem linkelem be.)
„BAKKA EZ NAGYON JÓ ÖTLET. KAPTOK ILYEN TÁSKÁT!”
És másnap elmentem Lego-Klickits táskát venni. Mikor az aranyháromszög harmadik játékboltjában sem kaptam, gyanút fogtam: Gond lesz, Internet.
És mekkora gond, azt tényleg az Internet mutatta meg: A Lego az egész Klickits játékcsaládot kivonta a forgalomból. (Egy béna órán kívül…)
EZ BAJ.
Én: Bakka nagyon sajnálom, de nem kaptam meg a táskát, amit kértél.
Bakka: Miért nem?
Én: Mert kivonták a forgalomból?
Bakka: Az mit jelent?
Én: Hogy nem gyártják már.
Bakka: És?
Én: Már nem lehet a boltokban kapni.
Bakka: Mit nem lehet a boltokban kapni?
Én: Hát a táskát, amit Pepe születésnapjára kértél.
Bakka: Miért nem lehet kapni?
Én: Bakka, mert nem gyártják már azt a játékot.
Bakka: Milyen játékot?
Én: A táskát, amit kértél Pepe születésnapjára.
Bakka: Milyen táskát kértem Pepe születésnapjára?
Én: Nem emlékszel?
Bakka: Nem.
Én: Azt a kidíszíthető táskát.
Bakka: JA AZT MAMIKA. AZ NAGYON NAGY BAJ.
Majd mintha mi sem történt volna, elvonult rajzolgatni a legszebb ruhájában… Világos, hogy csak ruha vagy filctoll jöhet szóba…
Lányoknak nehéz ajándékot venni. Nem mintha az utóbbi időben akartam volna, de Pepe születésnapja környékén felmerült az igény, hogy ők is kapjanak valamit. Nem is értettem, miért hisztiznek, hiszen nálunk minden születésnapkor minden gyerek kap ajándékot.
A lányokkal azonban most (is) bajban voltam, mert (megint) nem kértek semmit: „Rád bízzuk, Mamika.” És a lányoknak tényleg nehéz ajándékot venni: alig játszanak valamivel. Illetve nem nehéz, ha szép ruha az ajándék vagy filctoll az ajándék. De mindkettőből van már elég. Több is mint elég.
(Mellékszál: Pár hete egy fiús anyuka betévedt a gardróbszobánkban. A lányok ruhaszakaszára nézve megkérdezte: „Ez itt a jelmeztár?” Nem, nem a jelmeztár, ezek a lányok ruhái. AMIKET HÉTKÖZNAPOKON SZOKTAK VISELNI. És akkor Ági könnyes szemmel nézegette a ruhákat. És aztán, nem tudom biztosan, de azt hiszem, hazamentek és a férjével nekiálltak egy kislányt csinálni.)
Szóval mit vegyek a lányoknak Pepe születésnapjára?
Teljesen tanácstalan voltam, amikor Bakka váratlanul a segítségemre sietett: „Ilyen táskát szeretnék.” És lobogtatott egy Lego-Klickits táskát. (Mindjárt világos lesz, miért nem linkelem be.)
„BAKKA EZ NAGYON JÓ ÖTLET. KAPTOK ILYEN TÁSKÁT!”
És másnap elmentem Lego-Klickits táskát venni. Mikor az aranyháromszög harmadik játékboltjában sem kaptam, gyanút fogtam: Gond lesz, Internet.
És mekkora gond, azt tényleg az Internet mutatta meg: A Lego az egész Klickits játékcsaládot kivonta a forgalomból. (Egy béna órán kívül…)
EZ BAJ.
Én: Bakka nagyon sajnálom, de nem kaptam meg a táskát, amit kértél.
Bakka: Miért nem?
Én: Mert kivonták a forgalomból?
Bakka: Az mit jelent?
Én: Hogy nem gyártják már.
Bakka: És?
Én: Már nem lehet a boltokban kapni.
Bakka: Mit nem lehet a boltokban kapni?
Én: Hát a táskát, amit Pepe születésnapjára kértél.
Bakka: Miért nem lehet kapni?
Én: Bakka, mert nem gyártják már azt a játékot.
Bakka: Milyen játékot?
Én: A táskát, amit kértél Pepe születésnapjára.
Bakka: Milyen táskát kértem Pepe születésnapjára?
Én: Nem emlékszel?
Bakka: Nem.
Én: Azt a kidíszíthető táskát.
Bakka: JA AZT MAMIKA. AZ NAGYON NAGY BAJ.
Majd mintha mi sem történt volna, elvonult rajzolgatni a legszebb ruhájában… Világos, hogy csak ruha vagy filctoll jöhet szóba…
2010. április 15., csütörtök
Pepe 8
Idén elmarad a megható bejegyzés, mert Pepe kezd ráérezni a születésnapok ízére: AJÁNDÉK, AJÁNDÉK, AJÁNDÉK.
Persze jobban örülnék, ha azzal tudnék dicsekedni, hogy a mélyérzésű, érzékeny és szüleit végtelenségig szerető, tisztelő gyerek, csak valami jelképes ajándékot kért, mondjuk egy tábla csokit vagy kirándulást*, mert a „lényeg az, Mamika, hogy együtt legyünk”.
De nem ez történt. Hanem az, hogy pár hónapja (pontos időmeghatározást lásd lejjebb), Pepe egy nagyon drága és szerintem teljesen felesleges dolgot kért születésnapjára.
De azt gondoltam, ha ezt szeretné: megígérem. Mert akkor még nem tudtam, hogy nem nagyon drága, hanem k*rva drága dologról van szó. (Ne is kérdezzétek mi az, mert nagyon szégyellem magam… A fantáziátokra bízom.)
Pepe viszont tudta, ha megígértem valamit, az teljesülni is fog. Engem viszont ez nem akadályozott meg, hogy zsaroljam a gyereket. Pepén azonban látszik, nemcsak idősebb, hanem érettebb is lett az utóbbi évben**, mert nem hagyta magát zsarolni. És visszavágásként csak annyit mondott: „Ha nem kapom meg, nem vagy az anyám.” Ezen persze én sértődtem meg. Sőt még azt is nehezen bírtam, hogy nem telt el nap az ígéret óta, anélkül, hogy ne kelljen beszélnem erről a k.drága dologról. „Meg fogom kapni, Mamika?” „Már megvetted, Mamika?”
Annyit tudtam elérni, hogy két nappal ezelőtt megkérdeztem Pepétől, ha nem a k.drága dolgot kapja meg, hanem valami JOBBAT, annak is fog örülni? Erre Pepe elbőgte magát. Erre meg a férjem lecseszett. KI ÉRTI EZEKET A FÉRFIAKAT?
Feszülten telt az elmúlt pár nap: „Már 86 napja vágyom rá, Mamika!” A helyzet csak fokozódott, amikor Pepe az órákat kezdte számolni a születésnapjáig.
Ma hajnali fél hatkor aztán majdnem megtörtem. De túl álmos voltam még, így csak reggel háromnegyed hatkor kapta meg Pepe az ajándékát.
És örült.
Úgy tűnik, lehetek még az anyja. Szerencsére. Legalábbis egyelőre.
* Igazságtalan vagyok, mert az öcsémtől kirándulást kért. Törökvésztől szeretne elkirándulni Érd-Parkvárosig. Először azt hittem, az öcsém sokkal olcsóbban megússza, mint én, így jelentkeztem gyorsan, hogy ezt velem is meg tudná csinálni.
Én: Pár óra alatt simán kisétálunk Pepe.
Pepe: Nem, nem, Mamika, Zoltánnal három napig fogunk menni.
Én: Hogy mennétek három napig? Ez nem egy háromnapos túra.
Pepe: Nem egyenes fogunk menni, Mamika, hanem cikk-cakkban.
Én: És hol fogtok aludni?
Pepe: Sátorban.
És akkor már tudtam, hogy a drága születésnapi ajándéknál van sokkal rosszabb. Például, a budaörsi Shell-kútnál sátorozni. Miután néhányszor megkerültük az Auchant. Hogy három napig tartson a túra…
** Idősebb, de nem magasabb. De ezt hagyjuk…
Persze jobban örülnék, ha azzal tudnék dicsekedni, hogy a mélyérzésű, érzékeny és szüleit végtelenségig szerető, tisztelő gyerek, csak valami jelképes ajándékot kért, mondjuk egy tábla csokit vagy kirándulást*, mert a „lényeg az, Mamika, hogy együtt legyünk”.
De nem ez történt. Hanem az, hogy pár hónapja (pontos időmeghatározást lásd lejjebb), Pepe egy nagyon drága és szerintem teljesen felesleges dolgot kért születésnapjára.
De azt gondoltam, ha ezt szeretné: megígérem. Mert akkor még nem tudtam, hogy nem nagyon drága, hanem k*rva drága dologról van szó. (Ne is kérdezzétek mi az, mert nagyon szégyellem magam… A fantáziátokra bízom.)
Pepe viszont tudta, ha megígértem valamit, az teljesülni is fog. Engem viszont ez nem akadályozott meg, hogy zsaroljam a gyereket. Pepén azonban látszik, nemcsak idősebb, hanem érettebb is lett az utóbbi évben**, mert nem hagyta magát zsarolni. És visszavágásként csak annyit mondott: „Ha nem kapom meg, nem vagy az anyám.” Ezen persze én sértődtem meg. Sőt még azt is nehezen bírtam, hogy nem telt el nap az ígéret óta, anélkül, hogy ne kelljen beszélnem erről a k.drága dologról. „Meg fogom kapni, Mamika?” „Már megvetted, Mamika?”
Annyit tudtam elérni, hogy két nappal ezelőtt megkérdeztem Pepétől, ha nem a k.drága dolgot kapja meg, hanem valami JOBBAT, annak is fog örülni? Erre Pepe elbőgte magát. Erre meg a férjem lecseszett. KI ÉRTI EZEKET A FÉRFIAKAT?
Feszülten telt az elmúlt pár nap: „Már 86 napja vágyom rá, Mamika!” A helyzet csak fokozódott, amikor Pepe az órákat kezdte számolni a születésnapjáig.
Ma hajnali fél hatkor aztán majdnem megtörtem. De túl álmos voltam még, így csak reggel háromnegyed hatkor kapta meg Pepe az ajándékát.
És örült.
Úgy tűnik, lehetek még az anyja. Szerencsére. Legalábbis egyelőre.
* Igazságtalan vagyok, mert az öcsémtől kirándulást kért. Törökvésztől szeretne elkirándulni Érd-Parkvárosig. Először azt hittem, az öcsém sokkal olcsóbban megússza, mint én, így jelentkeztem gyorsan, hogy ezt velem is meg tudná csinálni.
Én: Pár óra alatt simán kisétálunk Pepe.
Pepe: Nem, nem, Mamika, Zoltánnal három napig fogunk menni.
Én: Hogy mennétek három napig? Ez nem egy háromnapos túra.
Pepe: Nem egyenes fogunk menni, Mamika, hanem cikk-cakkban.
Én: És hol fogtok aludni?
Pepe: Sátorban.
És akkor már tudtam, hogy a drága születésnapi ajándéknál van sokkal rosszabb. Például, a budaörsi Shell-kútnál sátorozni. Miután néhányszor megkerültük az Auchant. Hogy három napig tartson a túra…
** Idősebb, de nem magasabb. De ezt hagyjuk…
2010. április 13., kedd
Na végre…
A lányok növesztik a hajukat. Szerintem csecsemőkoruk óta, bár ekkor még nem tudtam róla. Igazán komolyra azonban az óvodában fordult a dolog.
Egy ideig nem értettem a dolgot: Mert az, hogy növesztik a hajukat, nem akadályozta meg őket abban, hogy ha a nagymamájukkal fodrászhoz mentek, ne vágassák le rövidre a hajukat.
Rendes anyaként, aztán mindig megvigasztaltam őket.
Bakka aztán egy idő után összerakta a dolgot: Már csak azt engedi, hogy a EGY KICSIT vágjanak a hajából. Ennek eredményeképpen percenként kell vágni, hogy elől ki is lásson. De elérte, hogy őt is fésüljék délutáni alvás után az óvó nénik. (Mondjuk, ZK elég erőszakos, így az ő kétcentis hajával is beáll a fonást kérő lányok sorába. ÉS AZ ÓVÓ NÉNIK BE IS FONJÁK!!! Igen, fizikai lehetetlenség, de mégis megcsinálják…) (Én is lassan kapcsolok, eddig eszembe se jutott, hogy azért akarnak a lányok hosszú hajat, hogy kapjanak külön fésülést. Azt hittem, valamilyen ovis-szex van a dologban…)
ZK viszont töretlenül bízott a fodrász Tündi néniben. És rövid haja is van.
Bár azt hiszem, történhetett valami. Tegnap éppen csatot rakott a hajába („Hogy ne lógjon a szemembe, Mamika” „Ez a két centi, ZK?”), amikor közölte a felfedezést. Illetve nem is felfedezés volt, hanem óvodai pletyka.
ZK: Képzeld, Mamika, Zsófi azt mondta, hogy akkor nő a haj, ha nem vágják le.
Én: BÖLCS ASSZONY EZ A ZSÓFI.
ZK: DE TÉNYLEG, MAMIKA.
Én: Elhiszem.
ZK: És én nem is fogom levágatni a hajamat, mert akkor nő!
Úgy tűnik, lesz még egy hosszú hajú lányom…
Egy ideig nem értettem a dolgot: Mert az, hogy növesztik a hajukat, nem akadályozta meg őket abban, hogy ha a nagymamájukkal fodrászhoz mentek, ne vágassák le rövidre a hajukat.
Rendes anyaként, aztán mindig megvigasztaltam őket.
Bakka aztán egy idő után összerakta a dolgot: Már csak azt engedi, hogy a EGY KICSIT vágjanak a hajából. Ennek eredményeképpen percenként kell vágni, hogy elől ki is lásson. De elérte, hogy őt is fésüljék délutáni alvás után az óvó nénik. (Mondjuk, ZK elég erőszakos, így az ő kétcentis hajával is beáll a fonást kérő lányok sorába. ÉS AZ ÓVÓ NÉNIK BE IS FONJÁK!!! Igen, fizikai lehetetlenség, de mégis megcsinálják…) (Én is lassan kapcsolok, eddig eszembe se jutott, hogy azért akarnak a lányok hosszú hajat, hogy kapjanak külön fésülést. Azt hittem, valamilyen ovis-szex van a dologban…)
ZK viszont töretlenül bízott a fodrász Tündi néniben. És rövid haja is van.
Bár azt hiszem, történhetett valami. Tegnap éppen csatot rakott a hajába („Hogy ne lógjon a szemembe, Mamika” „Ez a két centi, ZK?”), amikor közölte a felfedezést. Illetve nem is felfedezés volt, hanem óvodai pletyka.
ZK: Képzeld, Mamika, Zsófi azt mondta, hogy akkor nő a haj, ha nem vágják le.
Én: BÖLCS ASSZONY EZ A ZSÓFI.
ZK: DE TÉNYLEG, MAMIKA.
Én: Elhiszem.
ZK: És én nem is fogom levágatni a hajamat, mert akkor nő!
Úgy tűnik, lesz még egy hosszú hajú lányom…
2010. április 12., hétfő
Most már teljesen biztos, hogy metroszexuális a fiam…
Pár hete A. letiltotta Pepét, hogy a garázsban szereljen. Mert szétdobálta a szerszámokat. Mert mindenféle dolgot tönkretett. Szerintem, mondjuk, pont ez a szerelés lényege, de nekem aztán tényleg teljesen mindegy…
Pepe így kitúrta a kupi-fiókból a manikűrkészletemet. Először csak az eszközök érdekelték: Mi a különbség a körömvágó-olló és ahús bőrvágó között. Mire kell a reszelő. Mi a körömágy és mit kell visszatolni rajta. Milyen kis szerszámmal lehet a köröm alatti koszt kipiszkálni. Az elméleti foglalkozás eltartott egy ideig. Aztán, amikor a fiam visszavonult a gyerekszobába, reménykedtem, végre lesz egy kis nyugtom. Mert a manikűrözés nem tartozik az erősségeim közé. Le szoktam vágni a körmeimet. ÉS KÉSZ.
És igazam lett. A fiamnak több órát tartott míg mind a 20 darab körmét rendbe tette. Az apja persze végig aggodalmaskodott: Miért foglalkozik ennyit a gyerek a körmeivel? Nem lesz metroszexuális? Mit csináljunk?
SZERINTEM SEMMIT.
Pénteken a gyerek a manikűrkészletemmel a kezében jött ki az iskolából.
Én: Pepe, bevitted az iskolába?
Pepe: Igen.
Én: Ebből baj lesz. AZ OLLÓ VESZÉLYES, PEPE. EZZEL NEM MÁSZKÁLHATSZ AZ ISKOLÁBAN.
Pepe: Péntek van, Mamika.
Én: ÉS? ÉS?
Pepe: Pénteken bármit be lehet hozni az iskolába.
Én: DE PEPE EBBEN OLLÓ VAN.
Pepe: Pénteken akár pisztollyal is mászkálhatunk a folyósokon, Mamika. Mert pénteken BÁRMIT be lehet vinni az iskolába.
Én: És mit csináltál vele?
ÉS A FIAM MUTATJA, HOGY KÖRMÖT RESZELT.
Én: Ezt nem hiszem el. Te körmöt reszeltél az iskolában?
Pepe: Igen.
Én: Körmöt reszeltél? Az iskolában?
Pepe: Most ezen mit kell röhögni, Mamika? Azt akarod, hogy olyanok legyenek a körmeim, mint egy őskori régészeti leletnek?
Erre persze már nem tudtam, mit mondani.
MERT KI AKARHATJA EZT?
HÁT TÉNYLEG SENKI…
Pepe így kitúrta a kupi-fiókból a manikűrkészletemet. Először csak az eszközök érdekelték: Mi a különbség a körömvágó-olló és a
És igazam lett. A fiamnak több órát tartott míg mind a 20 darab körmét rendbe tette. Az apja persze végig aggodalmaskodott: Miért foglalkozik ennyit a gyerek a körmeivel? Nem lesz metroszexuális? Mit csináljunk?
SZERINTEM SEMMIT.
Pénteken a gyerek a manikűrkészletemmel a kezében jött ki az iskolából.
Én: Pepe, bevitted az iskolába?
Pepe: Igen.
Én: Ebből baj lesz. AZ OLLÓ VESZÉLYES, PEPE. EZZEL NEM MÁSZKÁLHATSZ AZ ISKOLÁBAN.
Pepe: Péntek van, Mamika.
Én: ÉS? ÉS?
Pepe: Pénteken bármit be lehet hozni az iskolába.
Én: DE PEPE EBBEN OLLÓ VAN.
Pepe: Pénteken akár pisztollyal is mászkálhatunk a folyósokon, Mamika. Mert pénteken BÁRMIT be lehet vinni az iskolába.
Én: És mit csináltál vele?
ÉS A FIAM MUTATJA, HOGY KÖRMÖT RESZELT.
Én: Ezt nem hiszem el. Te körmöt reszeltél az iskolában?
Pepe: Igen.
Én: Körmöt reszeltél? Az iskolában?
Pepe: Most ezen mit kell röhögni, Mamika? Azt akarod, hogy olyanok legyenek a körmeim, mint egy őskori régészeti leletnek?
Erre persze már nem tudtam, mit mondani.
MERT KI AKARHATJA EZT?
HÁT TÉNYLEG SENKI…
2010. április 8., csütörtök
Csak egy apró megjegyzés...
Erre a bejegyzésre Viv ezt írta:
Khm. A lányom a Madagaszkár kettőből (amit vétek volt elkészíteni) azt a mondatot tanulta meg, hogy "Motomoto, nagy a feneked", és ezt minden létező embernek elmondja, akivel összefutunk, én meg magyarázhatom, hogy a gyerek csak a két víziló udvarlási fázisát meséli éppen.
Mondjuk amikor elkezdi mondogatni azt, hogy "Anya gonosz", az általában eltereli az emberek figyelmét arról, hogy a gyerek ledagadtozta őket éppen.
(Mentségemre legyen mondva, azt is megtanítottam neki utána, hogy _mindig_azt kell mondani, hogy pont jó az a popsi. Ezt főleg viziten szerette közölni a rezidensekkel.)
A következőt, ha lesz egyszer, nem tanítom meg beszélni, az is biztos.
Amiről eszembe jutott ZK egyik reggeli megjegyzése, amikor arról beszéltünk, hogy kinek mekkora a feneke:
ZK: Papika feneke iiiiiiiiiiiiiilyen nagy. [És mutatja, mint az egyszeri horgász a nagy halat.]
Én: Igen, nagy, de erős is!
ZK [aki nyilvánvalóan nem hallotta a megjegyzésemet]: Viszont a fütyije ilyen icikepicike. [És a két tenyere egészen közel jön egymáshoz.]
Én [könnyes röhögés közben]: Csak a feneke miatt tűnik kicsinek. Nem pici az ZK!
Khm. A lányom a Madagaszkár kettőből (amit vétek volt elkészíteni) azt a mondatot tanulta meg, hogy "Motomoto, nagy a feneked", és ezt minden létező embernek elmondja, akivel összefutunk, én meg magyarázhatom, hogy a gyerek csak a két víziló udvarlási fázisát meséli éppen.
Mondjuk amikor elkezdi mondogatni azt, hogy "Anya gonosz", az általában eltereli az emberek figyelmét arról, hogy a gyerek ledagadtozta őket éppen.
(Mentségemre legyen mondva, azt is megtanítottam neki utána, hogy _mindig_azt kell mondani, hogy pont jó az a popsi. Ezt főleg viziten szerette közölni a rezidensekkel.)
A következőt, ha lesz egyszer, nem tanítom meg beszélni, az is biztos.
Amiről eszembe jutott ZK egyik reggeli megjegyzése, amikor arról beszéltünk, hogy kinek mekkora a feneke:
ZK: Papika feneke iiiiiiiiiiiiiilyen nagy. [És mutatja, mint az egyszeri horgász a nagy halat.]
Én: Igen, nagy, de erős is!
ZK [aki nyilvánvalóan nem hallotta a megjegyzésemet]: Viszont a fütyije ilyen icikepicike. [És a két tenyere egészen közel jön egymáshoz.]
Én [könnyes röhögés közben]: Csak a feneke miatt tűnik kicsinek. Nem pici az ZK!
2010. április 7., szerda
Kezdek aggódni...
Vagy inkább pánikoljak?
Húsvét vasárnap békésen ülünk az autóban, amikor Pepe elérkezettnek látja a pillanatot, hogy felhozza az őt foglalkoztató témát:
Pepe: Mamika, ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
Én: Tessék?
Pepe: Mamika, ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
Én: Még nem akarok meghalni.
Pepe: De ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
Én: Miért érdekel ez?
Pepe: Ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
És így egész hosszan el tudtunk társalogni.
PS: Csak akkor nyugodtam meg teljesen, amikor a párbeszédet elmeséltem a barátnőmnek. Akinek szintén a halálát kívánják a gyerekei. Mondjuk ott praktikus okai vannak, mert a mama allergiája nem engedi meg, hogy kutyája legyen a gyerekeknek. Mikor Z. mondta a gyerekeinek, hogy azért sem szeretne meghalni, mert még töltene időt velük, akkor a lányok azzal nyugtatták meg, hogy majd a mennyországban együtt lesznek jó sokat…
Húsvét vasárnap békésen ülünk az autóban, amikor Pepe elérkezettnek látja a pillanatot, hogy felhozza az őt foglalkoztató témát:
Pepe: Mamika, ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
Én: Tessék?
Pepe: Mamika, ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
Én: Még nem akarok meghalni.
Pepe: De ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
Én: Miért érdekel ez?
Pepe: Ki fogja kapni a holmidat, ha meghalsz?
És így egész hosszan el tudtunk társalogni.
PS: Csak akkor nyugodtam meg teljesen, amikor a párbeszédet elmeséltem a barátnőmnek. Akinek szintén a halálát kívánják a gyerekei. Mondjuk ott praktikus okai vannak, mert a mama allergiája nem engedi meg, hogy kutyája legyen a gyerekeknek. Mikor Z. mondta a gyerekeinek, hogy azért sem szeretne meghalni, mert még töltene időt velük, akkor a lányok azzal nyugtatták meg, hogy majd a mennyországban együtt lesznek jó sokat…
2010. április 6., kedd
Szobakiosztás
Megy a vita, hogy az új házban ki kivel legyen egy hálószobában.
Kezdem az összefoglalással. Ki mit szeretne:
Papika Mamikával.
Mamika Papikával.
ZK Mamikával.
Pepe egyedül.
Bakka Pepével.
Bakka egyedül.
Bakka ZK-val SEMMIKÉPPEN SEM.
Mivel a földszinten három hálószoba van, két nagyobb és egy kisebb, logikusnak tűnt a döntés, hogy Pepe egyedül legyen és a lányok pedig közösen. Bakka és ZK ezen nagyon felháborodott.
Én meg hiába próbáltammegzsarolni őket érvelni. De így legalább nagyobb volt a meglepetés, amikor csütörtökön Bakka hazaérkezett Noival tett sétájáról. Ami után Noi félrehúzott, mert beszélni akart velem.
Noi: Bakka nagyon aranyos volt. Többször felhozta az új ház témáját. Azt mondja, hogy az új ház sokkal kisebb a réginél.
Én: NEM IGAZ!
Noi: Igen, gondoltam, csak ő emlékezett rosszul. De azt is mondta, hogy nagyon szomorú.
Én: Igen, nekem is mondták már, hogy nem akarnak elköltözni. De annyival jobb az új ház, biztos meg fogják szeretni.
Noi: De Bakka azt mondta, azért szomorú, mert te nem engeded, hogy egy szobába lakjon ZK-val.
Én: MI VAN???
A tanulság? A témát levettem a napirendről. Majd a költözés napján eldöntjük valami versennyel. AMIBEN A GYEREKEK NEM NYERHETNEK…
Kezdem az összefoglalással. Ki mit szeretne:
Papika Mamikával.
Mamika Papikával.
ZK Mamikával.
Pepe egyedül.
Bakka Pepével.
Bakka egyedül.
Bakka ZK-val SEMMIKÉPPEN SEM.
Mivel a földszinten három hálószoba van, két nagyobb és egy kisebb, logikusnak tűnt a döntés, hogy Pepe egyedül legyen és a lányok pedig közösen. Bakka és ZK ezen nagyon felháborodott.
Én meg hiába próbáltam
Noi: Bakka nagyon aranyos volt. Többször felhozta az új ház témáját. Azt mondja, hogy az új ház sokkal kisebb a réginél.
Én: NEM IGAZ!
Noi: Igen, gondoltam, csak ő emlékezett rosszul. De azt is mondta, hogy nagyon szomorú.
Én: Igen, nekem is mondták már, hogy nem akarnak elköltözni. De annyival jobb az új ház, biztos meg fogják szeretni.
Noi: De Bakka azt mondta, azért szomorú, mert te nem engeded, hogy egy szobába lakjon ZK-val.
Én: MI VAN???
A tanulság? A témát levettem a napirendről. Majd a költözés napján eldöntjük valami versennyel. AMIBEN A GYEREKEK NEM NYERHETNEK…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)